Megjelent: 2010. július 21. Találatok: 16940

Az ókori Görögországban a testkultusz magas szinten állt. A nemesi versengéseken, az olimpiai játékokon az ökölvívás is fontos szerepet kapott a versengéseken. Már ekkor az ökölvívók tudatosan készülődtek a versenyekre. Ismerték az izomzatot és rájöttek, hogy melegen tartása elengedetlen ezért testüket olajjal dörzsölték be. Az edzéseken védték a kezüket, fülüket, az ütéseket ütőzsákon gyakorolták a folyamatos küzdelem beidegződése érdekében árnyékökölvívás módszerét alkalmazták. A kezdetekben puszta ököllel vívtak majd a sérülések megelőzése végett kezüket puha szíjjal tekerték be. A versenyeken csak szabad görög ifjak vehettek részt. Az ökölvívás a gazdagabb réteg szórakoztatásává vált. A harcosokat már a rabszolgák közül választották ki, ahol a tiszta küzdelmek mellett a vadság is megjelent. A bőrszíj kézvédőt lecserélték a cserzett bőrből készült veszedelmes ütőszerre.
1710.-ben James Figy megkísérelte az ökölvívóharcot a vívás elemeire alapozni. Munkássága kettős jelentőségű: létrehozta a tudatos, iskolázott ökölvívás alapjait és megteremtette az amatőr ökölvívás alapjait. Ő volt Anglia első ökölvívó bajnoka.
Jack Broughton írta le a szabályokat és kesztyűt húzott az ökölvívók kezére.
Angliából az angol matrózok segítségével terjedt el a világon ez a látványos érdekes sport. Amerikába kerülve változásokon ment keresztül a box.
1867-ben kialakultak a pontos szabályok, amelyek kesztyűre, ringre, cipőre, időre, súlycsoportra és mindenkire vonatkoztak. Későbbiekben a lábmunkára és az összetett ütésekre is sok hangsúlyt fektettek. A szovjet versenyzők először 1952-ben jelentek meg és szakemberekből álló csapat meghatározta az ökölvívást.